Majdnem vége

Megvolt a kipakolás, bár csomó szívás volt az asztallal, ugyanis utolsó pillanatban átrendezték a beosztást, utána meg én néztem egy régi névsort (egy ember elment év közben a csoportból, emiatt borult a sorrend). Aztán még a coach is beszólt a fehér papíromra, amit az asztalra tettem (túl nagy volt, ezért visszahajtottam), közölte, hogy sima A3-as lapokat kirakni sokkal szebb. Majdnem elrohantam papírt venni, aztán beláttam, hogy elmehet a fenébe a csoport minimum fele ugyanígy oldotta meg, és annyira tele lesz pakolva az asztal, hogy senkinek nem fog feltűnni, hajtott-e a papír vagy sem.
Még lerohantam a faműhelybe még egyszer ragasztani a székem támláját, meg kinyomtatni pár plusz lapot, így annyira utolsó pillanatban végeztem a cuccok elrendezésével, hogy már fotózni sem maradt időm. Majd holnap... Végül valahogy mindennek lett helye az asztalon.

Ma délután még össze kell rakni a holnapi kipakolásra pár dolgot (a fás tanároknak külön prezentáljuk a cuccokat, de azok a munkák is kint vannak már a suliban az asztalon), aztán vééége! :)))

[Két dolgot nem csináltam meg végül. Az egyik egy ötödik textúra, mert nem lett elfogadva megint az egyik. Mivel összesen már így is hetet csináltam... még reggel össze akartam dobni, de az asztalos kavarás miatt nem sikerült. Ettől a tanártól jó értékelést biztos, hogy úgy sem fogok kapni: a zoknis feladatomba is folyton belekötött - meg úgy általában mindenbe -, és utolsó órán még a divatfotó kapcsán is jól leosztott, hogy mennyire meglepődött, hogy ugyanazt mutatom neki, amit két hónapja, és itt a tiszta kommunikációt díjazzák, meg ilyenek - aha, meg is mondtam neki, hogy konkrétan azt mondta a képre, hogy szerinte túlságosan póz, én meg akkor azt válaszoltam rá, hogy nézőpont kérdése, mit tekintünk divatfotónak, mire ennyiben maradt, nem hangzott el, hogy nem lett elfogadva a feladat. Hát mert hogy az ő lapján kérdőjel volt ott. Aha, ha nem mutatom magamtól, rá sem kérdezett volna múlt héten, másrészt az ő papírjaiba nyilván nem látok bele - nesze neked egyértelmű kommunikáció. :P Nem hangzott el, hogy újra kéne csinálnom. De ha már itt tartunk, a pólós feladatnál sem hangzott el egyértelműen, csak nagyon húzta a száját, és én kérdeztem rá végül, hogy akkor mi legyen. A vicc, hogy még arra sem adott egyértelműen igen választ. A pólót újra csináltam, de a divatfotót nem fotóztam újra, mert amúgy azt érzem, ennek a tanárnak úgy sem fogok soha megfelelni, és mert ötmillió dologgal voltam amúgy is csúszásban. Vicc amúgy, hogy ő volt az egyik tanár, aki felvételiztetett tavasszal. Jah, és még múlt héten is csak kb mint ajánlás hangzott el ez az újrafotózás, meg is mondta, hogy neki mindegy, rajtam múlik, akarok-e jobbat csinálni. Hát nem, bocs. :P

A másik a nagyobb méretű rajz, amiről pár bejegyzéssel lejjebb írtam. Gondolom ettől a tanártól sem kapok jó értékelést, miután folyton mást csináltam, mint amit akart, így ezt már elvből nem fogom megcsinálni... Megmutattam neki időben az A4-es rajzokat, aminek csak vázlatnak kellett volna lennie, erre én teljesen kidolgozott képet mutattam. Egy szóval nem mondta, hogy nem ezt kell. Amúgy más tanárnál soha nem volt ez a "mindig mást vagy másképp csinálok"-dolog, és mivel ahány embert kérdeztem ennek a tanárnak a feladatairól, annyi választ kaptam, így különösebben nem érzem magam hibásnak, főleg, hogy tényleg mindig megcsináltam, csak épp vagy kisebb papírra, vagy mittudomén - nem érdekel...]