Délután bent vártam a recepciónál, hogy visszaadjam a beléptetőkártyát meg a diákot, amikor rám köszön az egyik csoporttársam, hogy hogy vagyok. Mivel pont a titkárság felől jött, kezdtem gyanakodni... és persze, ő is azért volt bent, mert valószínűleg abba hagyja az iskolát. A mi csoportunkból azt hiszem, ő már a kilencedik. Hogy utálta az első trimesztert, hogy a performansz óra borzasztó és miért lesz attól dizájner, hogy ilyeneket tanul, meg úgy egyébként is, nem igazán jön be neki az iskola. Amiért bent volt a titkárságon, hogy nem tud dönteni, hogy most hagyja abba, vagy várjon még év végéig...

Szóval én azért azt javasolnám az iskolának, hogy kicsit tegyék már egyértelműbbé, milyen az oktatási rendszer náluk... mert láthatólag elég sokan lépnek le már az első pár hónap után. Amikor felvételiztem, annyit láttam, ami a weboldalukon van: azaz szuper diplomamunkákat, de az oktatás menetéről elképzelésem sem volt. Mondanám, hogy a hollandoknak ez biztos nem újdonság, csak nekem volt szokatlan a magyar rendszer után, de a mi csoportunkból legalább 4-5-en hollandok fejezték be az iskolát az első trimeszter után. És az a durva, hogy egyáltalán nem látok bele abba, milyen az oktatás a következő években. Oké, két irányban szakosodunk, meg trimeszter-szemeszter osztás van egyszerre, de annak ellenére, hogy ide járok, lényegében semmit nem tudok. Azt a keveset is a másodéves magyar sráctól - akitől mielőtt Berlinbe mentem, kb huszadszorra is megkérdeztem, milyen a másodév, más jellegűek-e az órák, mint elsőben, miket tanulnak, stb. Szokás szerint lepattintott azzal, hogy nehéz, de tök jó, és kitartás, ne adjam fel. Ez mondjuk egy kicsit kevés, hogy dönteni tudjak arról, másodévtől mondjuk jobban ide passzolónak fogom-e érezni magam, vagy sem. De amúgy bárkit faggattam, hogy milyen az iskola, mindig ilyen ködös válaszokat kaptam... :/

Majdnem vége - megint, most viszont másképp

Nos, a legtöbb ismerősöm már tudja, hogy a 4 évből inkább csak 4 hónap (na jó, 5) lett Hollandiában: abbahagyom az iskolát.

Az egyik legfontosabb ok a pénz. Azt már az elején is tudtam, hogy villám gyorsan munkát kell találnom, és meg kell igényelnem a támogatást, különben nem tudom sokáig finanszírozni az itt-létet. November közepén igényeltem meg a támogatást, minden szükséges papír a kezemben volt, és mivel nem találtam munkát, kiváltottam a holland vállalkozóit. Ennek ellenére december végén utalták az első összeget, és csak a 100 eurós alapot az 500 helyett (a magasabb összeg a szülők keresetétől függ, maximális támogatásra voltam jogosult ez alapján). Még január végén sem sikerült a magasabb összeget utalniuk, ellenben küldtek holland nyelvű levelet a családomnak, hogy vallják be hollandiai keresetüket. Szóval elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek ugyan nem nagyon fognak fizetni, ha nem muszáj, illetve addig húzzák, amíg csak lehet.

Egyébként a támogatásról azt kell tudni, hogy 3 hónapig kapom, akkor nekem kell kérvényeznem a felülvizsgálatát, és ha úgy ítélik meg, kapom majd továbbra is. Kötelező havi 54 órát dolgozni, hogy egyáltalán szóba álljanak veled, ezt pedig bizonyítani is kell (vállalkozóként ez külön vicces egyébként). Nem vállalkozóként pedig fogalmam nincs, hogy lehet havi 54 órát dolgozni, mikor nekem minden nap reggel 9-től este 5-ig órám volt, a városban minden zárva van vasárnap, hétköznap pedig az összes bolt 6-kor zár, azaz fogalmam nincs, hogy lehet kihozni a megfelelő óraszámot. Valószínűleg egy lazább iskolában, könnyebb órarenddel és lehetőleg holland tudással működhet, de itt nem igazán.

A vállalkozás is egy ördögi kör: valójában jóval többet kéne keresnem ahhoz, hogy az adó és járulékok befizetése után maradjon elég pénzem. Ehhez jóval többet kellett volna foglalkoznom a webshoppal, ami viszont az időmbe nem fért bele az órarend és a rengeteg házi feladat miatt, konkrétan az első trimeszter végén meg is kaptam a feedback-ben, hogy túl sok időt töltök az iskolán kívüli tevékenységeimmel és ez szerintük az iskolai feladatok rovására megy. Valamiből viszont élnem kell... És ha bármikor abbahagyom az iskolát diploma nélkül, az összes szociális támogatást vissza kell fizetnem.

Emellett persze elég nagy csalódás volt az első trimeszter is, az egész értékelés nagyon szubjektív volt, és nem igazán értettem vele egyet :P, közös nevezőre viszont nem jutottunk a tanárokkal.

December közepe óta rágódóm azon, hogy van-e értelme így folytatni az iskolát... Visszajöttem a következő trimeszterre, és folyton azt éreztem, hogy én nem ezt akarom csinálni, és/vagy nem így, ehhez jött az anyagi rész (csak ebben a hónapban már majdnem 100 euró kiadásom lenne az iskolával kapcsolatban, ha megvettem volna minden alapanyagot, könyvet, stb).


Szóval, jövő kedden irány Budapest...
Vannak jövőbeni tervek, no para. :) És ez nem azt jelenti, hogy pályát módosítok hirtelen. ;) Viszont esélyes, hogy a Berliner Katze blog még fog frissülni...