Feedback week és IKEA

Megkaptuk a feedback hetes beosztást, és csütörtök-pénteken nekünk semmilyen program nincs*. Így csak a szerdáról maradok le. :)

Elkezdtem a széket. Sokat dobna a dolgon, ha lenne térlátásom. :P Lazán nem fogtam fel, hogy ha ferdén akarom levágni a lábát, nem a fűrész szögén kell állítani, hanem a fadarabot kell szögben a fűrész alá tolni. :P Már az is gondot okoz, hogy elképzeljem, milyen lesz a levágott darab másik oldala. Tudom, én is jó szakmát választottam... :)

Voltam ma az IKEA-ban. Eredetileg biciklivel akartam, mert nincs chip kártyám, így minden útra külön buszjegyet kell vennem (2x3,5 euró) - míg kártyával kilométer után kell fizetni. Nos, a többiek közölték, hogy ne akarjak biciklivel menni, mert minimum egy óra. A térképen pedig olyan közelinek tűnt... végül elkunyeráltam az egyik csoporttársam kártyáját, így egy jegy árából megvolt az oda-vissza út (kifizettem neki nyilván). És busszal is simán volt fél óra, úgyhogy tényleg jó, hogy nem bicikliztem, így is ráment a fél napom. Van ugye ez a lámpakészítős feladat, ahhoz próbáltam lámpát venni. Amit kinéztem a neten, arról rögtön kiderült, hogy nem jó. A másikban sem voltam biztos, amit meg a boltban kiszúrtam, ott az volt az instrukció, hogy minimum 20 centi távolságra helyezzük a lámpát bármitől. Ehhez át kellett volna terveznem a lámpát, amit így is egész kedd délelőtt csináltam... Végül az mentette meg a dolgot, hogy észre vettem egy bontott doboz lámpát az egyik polcon (3 db-os karácsonyi dekor), kiszedtem egyet és bekapcsoltam - és kiderült, hogy ezerszer jobban ég, mint a polcra kitett minták. :) Úgyhogy ez megoldódott, bár nem tudom, hogy fog kinézni a végén, mert a makettem vastag kartonból van, amin nem megy át semmi fény, a végleges változat pedig műanyag lapból lesz. (Amúgy annyiból nem rossz ám az iskolai kapkodós rendszer, hogy soha nem hittem volna, hogy lényegében egy nap alatt össze tudok dobni egy ilyen tervet, makettel együtt. :)

*valójában de, fémműhely trimeszterbevezető óra, de kb 10 csoportba vagyunk leosztva, úgyhogy majd cserélek valakivel, vagy csak szimplán csatlakozom egy korábbi csoporthoz - év elején jó páran variáltak így.

Minőség

Az amúgy mindig meglep, hogy milyen munkákra mondják azt, hogy jó... Pl ma bevittem az ajtókitámasztót (amit a párom tervei alapján én csináltam meg). A párom és a tanár is odáig volt, hogy hó de szuper, milyen jó munka, és hú de ügyes vagyok, tanultam ezt korábban, ugye? Mmint mit, hogy kivágjak géppel egy fémlemezt és meghajlítsam? Nos, végül is igen, de soha nem dolgoztam ezekkel a gépekkel. Ha vágni kellett, kézzel fűrészeltem, ha hajlítani, azt is kézzel... szóval semmivel nincs több gyakorlatom, mint a többieknek. Én baromira nem voltam elégedett a csiszolással pl, de már örülök, hogy nem töltöttem vele (még)több időt ezek után.

A festés is egy rejtély, bevittem a borzasztó festményeim, és a tanár ugyanúgy korrigálja, mint azt, ami szerintem milliószor jobb lett. Ha vége a kipakolásnak, darabjaira tépem, annyira rosszak. De ez soha nem hangzott el eddig, hogy reménytelenül rossz lenne. ;)

A konklúzió igazából csak annyi, hogy tényleg össze kell csapni a feladatokat és tényleg nem a minőség az elsődleges. (Így jobban belegondolva lehet, hogy az utolsó fél órában már nem kellett volna csiszolni az ajtókitámasztót, helyette pl csinálhattam volna más feladatot, de mindegy. :P

Elkezdtem a széket, és rájöttem, hogy durván elnéztem ám az egészet. Kb dupla annyi faanyagra lenne szükségem, mint a többieknek. Pedig a tanár rábólintott. :( Mondjuk mint szék, működne, de értelmetlen ilyen masszívra csinálni. Úgyhogy két elem levágása után újratervezés. Gyanítom, hogy a héten már az iskolában alszom...

Short news

- Mostanában minden szünetemet lefoglalja valami csoport. Ma épp egy újságkészítősbe szerveztek be (csütörtöki feladat, mi más), azzal a szöveggel, hogy "biztos nem akarsz cikket írni? Úgy hallottam a pénteki írós csoporttól, hogy neked elég jól megy...". Ezek után nyilván csatlakoztam. :P Aztán le is léptem, mert kiderült, hogy blogos csapat is van. :P
A holnapi szünetben is a csütörtöki órára lesz megbeszélés, már annyira unom... Már látom, hogy a csütörtöki óra tehet mindenről. :P

- Befejeztem a csoporttársam ajtókitámasztóját. Szerintem nem működik. És végül elég volt 4 darabra vágni, pedig úgy tűnt, az sem lesz elég, de meghackeltem satuval. :P Majd lesz fotó plusz egy órányi polírozás után.

- Lámpa projekt folyamatban. Azért amikor megittam a teám, majd lementem egy kakaóért, azt is majdnem megittam, beláttam, hogy ha már mindenáron hajtogatni akarok, nem ártana tényleg hajtogatni is. Aztán amikor kisebb kupac szemétre való széthajtogatott cetli volt előttem, rájöttem, hogy ez már egyszer megtörtént. Konkrétan a pólós feladatnál. Ugyanígy hajtogattam, nem sikerült. Van az a mondás a folyóról, meg hogy kétszer bele lépni... aha...

- holnap össze kéne dobnom egy széket. Vicces lesz.

Oké, most már tényleg kénytelen leszek megcsinálni azt a lámpa makettet. :(

Suli ezerrel

Most pihi este van, vagyis lelkesen leveleket írogatok pl - imént írtam a tulajnak kettőt, az egyiket megint a fűtés miatt, a másikat meg azért, mert bár 5-en lakunk a házban, ma reggel már 10 biciklit számoltam a tárolóban és képtelenség kiszedni az enyémet anélkül, hogy felborulna az összes, lehetőleg rám. Ez akkor igazán szuper, amikor csurom víz minden... A fűtéssel végképp nem értem, mi van, kb másfél hétig szuperül működött, az utóbbi pár napban meg elkezdett fura lenni és néha egyáltalán nem csinált semmit, néha hiába tekertem fel, maradt langyos,de ma pl amikor haza jöttem, tök meleg volt a szobában pedig eléggé le volt tekerve a fokozat. Tudom, rettentően izgi téma. :D Jajj, már előre félek, hogy holnap megint nem lesz jó a fűtés, én meg elfagyott ujjakkal próbálok majd festeni. :(

Az egyik óra, amit nagyon utálok, az a rajz. Amikor rászánom magam, szeretem csinálni, a tanár is elégedett, csak épp mindig le vagyok maradva és soha nem egyértelmű, hogy mit kell csinálni. Volt az ominózus szoba rajz, amiből 4-et csináltam végül, és a legutóbbi gond az volt vele, hogy csak A3-as papírra rajzoltam - csináljam újra megint. Na itt veszett el a lendület, azt hiszem... Múltkor szóvá is tette a tanár, hogy nagyon le vagyok ám maradva. Ma bevittem neki a 4 nem elfogadott rajzot, hogy (megint) megmutassam, hogy nem arról van szó, hogy nem csináltam semmit, hanem ő nem fogadta el valamiért (az elsőre pl azt mondta, túl szabályos, válasszak kevésbé rendezett helyszínt, így végül nem is a szobámról rajzoltam amúgy). Elkezdtem átrajzolni nagy méretben az egyiket. Erre oda jön, megnézi, közli, hogy miért ezt rajzolom át, miért nem a másikat (basszus, direkt megkérdeztem, azt mondta, mindkettő jó és én választok), aztán közli, hogy neki nagyon tetszik az a rajz, még ha kisebb is mint kéne, és inkább ne csináljak újat, mert ezzel is volt elég munka. Nahát. Egy lépéssel kevésbé vagyok lemaradva. :D A tanár amúgy nagyon aranyos, de baromi nehéz kommunikálni vele, ma pl 3x kérdeztem meg a rajzra hogy nem gond-e, hogy középen milyen üres, de egyszerűen elengedte a füle mellett a kérdést. És érdekes módon mindenki másképp (nagyon másképp) oldja meg a házikat, és bárkit kérdezek, tök más instrukciót kapok, vagyis úgy tűnik, a tanárnál van a gond azzal, hogy nem egyértelműek az instrukciói.

A másik ilyen problémás tanár a festés tanár. Vele lehet kommunikálni bőven (avagy "miért dolgozom lassan" című örök téma :P), de nagyon konkrét elképzelése van, egy-egy képet hogy lehetne jobbá tenni. Még mindig ezerszer jobb, mint ami otthon ment a suliban, hogy "legyen kicsit más", én meg próbáltam kitalálni, hogy mi legyen más, mert a tanárnak ugyan megvolt a konkrét elképzelése, nem mondta ki soha, mert akkor az nem az én munkám. Na itt van elég konkrét instrukció, csak épp kb lehetetlen pont azt eltalálni, amit látni szeretne, emiatt folyton azt hallgatjuk, hogy mennyire nem elégedett a feladat megoldásokkal. :P

Haha, lett fűtés... Ilyenkor mindig bűntudatom van, hogy várnom kellett volna még, vagy tényleg azért lett, mert szóltam. :P

Az említett két tanárral amúgy a másik baj, hogy a többiekhez képest is baromi sok házit adnak. A festés tanárt szerintem már mindenki nagyon utálja, ha példát kell hozni, hogy milyen szörnyen sok feladatunk van, rögtön vele kezdi mindenki a sort. :PP

A legjobb a Wordpress (a tanár nagyon aranyos, tud pár szót magyarul, ma pl nagyon büszkén mondta, hogy eszébe jutott még egy: "kellemes ünnepeket" - bár fogalma nincs, mit jelent. :D Megmondtam neki, mire mondta is, hogy tényleg, pont húsvét volt, amikor tanulta. :D), a másik az írás, bár sokszor kissé megfoghatatlannak érzem a kritikát, min is kéne változtatnom... Viszont itt legalább soha nem vagyok lemaradva és annak ellenére, hogy angol, szeretem és egész jól is megy.

A két fás óra valahol a középmezőnyben van: mindkét tanár szuper, nagyon jól tanítanak és náluk még a folyamatot is látom, hogy honnan hova tartunk. Viszont nagyon sok munka van a feladatokkal és plusz stressz, hogy lesz-e hely a műhelyben, levágom-e a kezem, befejezem-e időre, stb. Ja, amúgy a másodéves magyar ismerősöm mesélte, hogy két éve egy csaj levágta az egyik ujját, mert tök fáradt volt a műhelyben és nem figyelt. Öhm, asszem megyek aludni... :P

A csütörtöki óra szörnyűséges, viszont tényleg szükséges. :( Ez a prezentációs-kommunikációs szörnyűség, bár a héten kiderült, hogy kiscsoportban nagyon is tudok beszélni, főleg, ha felidegesítem magam, hogy a többiek baromságot csinálnak éppen. :P Szóval van most ez a kiscsoportos feladatmegoldás, hát, tanulságos volt... És még nincs vége. :P Nekünk ugye az idő a téma, amivel foglalkoznunk kell. A kiválasztott kérdés is elég nehéz, tulajdonképpen arról szól, hogy tudod beosztani az idődet, vagy hogy állsz neki a feladataidnak amikor lenne rá idő, még sem kezded el. Ismerős... ;) Viszont elég nehéz erre valami fizikai dolgot létre hozni. Múlt órán kiadták, hogy egész nap szabad foglalkozás van, de óra végére minden csoportnak prezentálni kell valami kézzelfogható dolgot - legyen akár makett, bármi, csak haladjunk (process ugye, hehe). Erre a csapattársaim bekattantak és 10 percre rá az egyik srác már el is zúzott maketoló anyagot venni. Kérdezem, hogy mit vesz... mondja, hogy balsafát. Mondo  oké, de mi van, ha a végén olyan dolgot tervezünk, amihez nem jó a balsafa? Nem baj, majd máshoz jó lesz akkor. Ó jajj... Teljesen bekattantak, hogy megy az idő és nap végére prezentálni kell valamit, én meg azon pörögtem végig, hogy ez csak kapkodás és miért nem találjuk ki előbb, mit akarunk. Végül az egyik lánnyal még ott maradtunk ketten vagy fél órás rágódni ezen a kérdésen és sokáig úgy tűnt, egyáltalán nem közelednek az álláspontok. Aztán sikerült megérteni mindkét fél motivációját és a konklúzió az lett, hogy egyszerűen másképp gondolkodunk, de mindkét megközelítésben van igazság. :) Én azt mondtam, hogy előbb csináljuk meg az interjúkat (mindenki megkérdez kb 5 embert a suliban, számára mit jelent ez a probléma - naggyon alap feladatmegoldási mód itt), aztán összesítjük a válaszokat és az alapján ötletelünk (az első ötletek vmi olyanok voltak, hogy variáljunk illóolajokkal, mert van, ami felfrissít, és akkor könnyebb dolgozni, stb - na én biztos voltam benne, hogy nekem ez nem segítene és senkitől nem fogunk még csak hasonló választ sem kapni, ezért is erőltettem az interjúkat :P). Viszont az én is elismerem, hogy a "vágjunk a közepébe" is megoldás lehet, én pl már a feladatok elején nagyon konkrétan tudom, mit akarok megoldásként látni, és ha nem sikerül elérnem, az teljes kudarc, míg a csoporttársamnak igaza van abban, hogy a keresgélés is haladás valamerre, és ha több irányt tartasz szem előtt, lehet, hogy könnyebb haladni (mint ahogy ugye sokszor beragadok egy ötletbe mert megörülök neki, hogy kitaláltam, aztán nem tudok tovább lépni amikor már kéne). De ez a rohanjunk makettoló anyagot venni csak egy látszat cselekvés, azt hisszük, hogy haladunk a feladatmegoldás felé, pedig nem, csak azt akarjuk érezni, hogy teszünk valamit.

Végül 4 tervet dolgoztunk ki nap végére, és egyik sem lett elfogadva. :) A tanár szerint túl távoli megoldások voltak a kérdésre. Részben igaza van, részben nem... szerintem megszívattuk magunkat a kérdés választással. Ami még számomra nagy tanulság, hogy csapatban dolgozni nem feltétlen valami szörnyű dolog, azaz nem azért van csapat, hogy 4 másik ember hátráltassa a munkám. :PP Okosan kell megszervezni és leosztani a feladatokat, és akkor mindenki élvezni fogja, és ezerszer jobban haladunk, mint egyedül. És a csapat pont ebbe a feladatba ragadásokban nagyon tud segíteni.
Kemény fél perces prezentációt kellett tartanom a végén, már előre kiborultam, aztán végül megcsináltam, bár szerintem elég felejthetően. Erre oda jön hozzám óra végén a coach (az új :), hogy hallotta, van némi problémám a prezentáció tartással - hát ő nem vette észre.
Nagyon kedves. :))

A fűtés határozottan nem úgy működik, ahogy kéne... lefagy a kezem és a radiátor max fokozaton is csak langyos. 11 körül meg úgyis lekapcsolják, szóval addig fűthetne rendesen. :(

4 hét

4 hetünk van (ezzel együtt) a kipakolásig, ennek örömére meg is kaptuk az első "dont forget to sleep" levelet a coach-tól (ne felejts el aludni :). Ma volt vmi rövid biztonsági tájékoztatás (ne hagyj a suliban égő gyertyát, ilyenek), ami előtt a mentorunk is megjegyezte, hogy úgy érzik, kissé pánikhangulat uralkodott el az iskolában, és ne felejtsük el, hogy nem az iskola a legfontosabb az életben, mellette sportoljunk, találkozzunk barátokkal, pihenjünk suli után, ne áldozzuk minden időnket és energiánkat a feladatokra. Ez nagyon kedves, csak éppen a tanárok nincsenek erre tekintettel amikor kiosztják a feladatokat. :P Megint elhangzott, hogy a csoport jelentős része meg fog bukni az első trimeszterben, de ez nem gond, mert van még két másik trimeszter és ennyi idő kell az emberek jó részének, hogy belerázódjon a suliba, illetve a process-t (fejlődés) egész év alatt nézik, szóval ne essünk kétségbe. Engem mondjuk annyira nem vigasztal, hogy egy trimeszter nem teljesítése teljesen elfogadott, mert fogalmam nincs, ennél több energiát meg időt hogy tudnék áldozni a feladatokra... no mindegy, majd meglátjuk.

Ami még nagyon jó, hogy a mai nap elég húzós lett volna: elkezdődött a design history, utána lett volna egy csoportos feladat a coach-csal, aztán át az előadásra a Designhuis-ba. Tegnap viszont írt a coach, hogy úgy látják, nagyon szét vagyunk csúszva a szék, ajtókitámasztó, egyéb feladatok miatt, úgyhogy eltolják egy héttel az egészet. Mondjuk nem érzem, hogy 1 hét nagy segítség lenne, a helyzet innen már csak durvulni fog. :P

Ja igen, ma elkezdődött a dizájntörténet, ez is nagyon húzós, és ráadásul két éves tárgy. Két tesztet írunk az év folyamán és kell egy prezentációt tartani (az első vizsga február közepén lesz). Viszont az óra jó volt nagyon, tök érthetően beszél a tanár, a vázlatpontok is segítenek követni az órát, viszont jegyzetelni kell ezerrel. Nagyon örülök az iphone-omnak, mert a mellet, hogy felveszem az előadást, le tudom fotózni a vetített diákat is (amúgy nem veszem fel, mert úgy sem lehet másfél órányi anyagot visszahallgatni otthon...). Most már egyre biztosabb, hogy veszek egy tablet-et, amúgy is éreztem már, hogy kéne, de órán pl sokan azon jegyzeteltek - nekem most be kéne gépelnem az összes szöveget, beletűzdelni a képeket és csinálni egy PDF-et belőle hogy könnyebb legyen a vizsgákra készülni - na ezt egyszerűbb lett volna azonnal digitális formában csinálni, nem füzetbe írni. (Amúgy olyan rondán írok, hogy alig bírom vissza olvasni, gépelni meg ugyanolyan gyorsan tudok kb.)

Hiszti

Valaki árulja már el, miért nincs ebben a szerencsétlen városban, aminek design egyeteme is van egy nyomorék hobby shop?? Oké, van 3 művészellátó. Amúgy ez minden. És egyik drágább mint a másik. 2 kg szimpla agyagot kéne vennem hogy modellezni tudjak holnapra. Az egyik boltban vmi speckó, levegőn száradós cucc volt 6 euróért 1 kilós kiszerelésben... aha, hagyjuk. A másik boltban volt, amit kerestem - az árát meg sem néztem, mert csak 10 kilós kiszerelésben volt. Az egy dolog, hogy nincs szükségem 10 kilóra... de nem tudom hazahozni még biciklivel sem, nem fér el a szobában (komolyan), és a fele úgyis ki fog száradni hamarosan, akár mennyire becsomagolom.
Mindjárt megyek és gyúrok sóliszt-gyurmát. :PP (Valószínűleg nem, baromi fáradt vagyok és már nincs energiám elmenni megint a boltba...)

Lemaradva

Húha, tényleg jó rég írtam... vagy mert a suli-házi-alvás vonalon túl nem sok izgalmas történik, vagy mert ami igen, azt túl hosszú megírni (pl még írni akarok a dizájnhétről, mert csomó kiállításon voltam még, és csomót fotóztam is, de a képekhez leírás kell, az meg sok idő :/).

Vége a dizájnhétnek, ezzel együtt pedig a szünetnek is. A múlt hetem jórészt a feladatok befejezésével telt, mivel nem siettem el a tempót, ez tényleg ki is töltötte az időt, amúgy meg igyekeztem kiállításokra is eljutni.
Valahogy eltűnt pár hét a naptárból (gyanítom, hogy az otthon töltött szünet meg a dizájnhét lesz az), és amikor a fa tanár kiadta, hogy jövő héttől kezdhetjük csinálni a széket, mindenki nagyon nézett. Akkor meg még nagyobbat, amikor kiderült, hogy csak 5 hét van ebből a trimeszterből. Valójában 7 hét múlva megyek haza, de a trimeszter vége előtt két héttel van a kipakolás, az azt követő hét meg a feedback, vagyis amikor megkapjuk az értékeléseket a negyedéves munkánkról. Az idő egyszerre megy nagyon gyorsan és halad csigalassúsággal...

Múlt héten itt is tombolt egy kicsit az angliai vihar (még jó, hogy azt mondták, észak fele megy tovább :P), így én simán elbicikliztem az iskolába. Mondjuk nem volt könnyű a szélben, de megúsztam ezt:

Nagyon durva felhőszakadás volt baromi erős széllel, de szerencsére mindezt az iskolából néztük végig. :) Most egy ideje az 5. helyett a 3. emeleten voltak az órák, amit én sokkal jobban szeretek a kilátás miatt (máshova néz az ablak), meg én mindig a 3. felőli oldalon hagyom a biciklimet (fel a harmadikra, át keresztül az egész épületen, majd fel az ötödikre amúgy).

Utána viszont kisütött a nap. :)

Az este pedig ilyen volt:

A másik, amiért nem nagyon blogolok, az az, hogy ki kéne váltani a vállalkozóit... Hogy függ ez össze a bloggal? Hivatalosan 56 órát kéne dolgoznom, vállalkozóként is. Igaz, én töltöm ki a táblázatot, szóval nyilván meglesz az 56 óra. :P De jó lenne, ha tényleg tudnék ennyit foglalkozni a webshoppal... Október elején eléggé megakadtak az eladások, amitől jól beijedtem, hogy hogy fogok így vállalkozni. Az őszi szünet egy részében a webshoppal foglalkoztam, és most megint látok rá esélyt, hogy van értelme folytatni - csak épp úgy tűnik, hogy az a konklúzió, hogy ha sokat foglalkozom a webshoppal, akkor egész jól megy. Aha, csak épp suli mellett ez kb lehetetlen. (És még mindig meg sem szólalhatok, egy fix munka végképp reménytelen lenne...) Szóval amikor nem suliban vagyok, akkor vagy alszom, vagy házit csinálok, vagy nézek ki a fejemből a semmibe (gy.k. nincs energiám másra...), vagy a webshoppal szórakozom (amiben benne van a megrendelések megcsinálása, összeszerelése, csomagolásra, postára menés is). Ja, és elkeseredett küzdelmet folytatok a fűtéssel... :((