Suli ezerrel

Most pihi este van, vagyis lelkesen leveleket írogatok pl - imént írtam a tulajnak kettőt, az egyiket megint a fűtés miatt, a másikat meg azért, mert bár 5-en lakunk a házban, ma reggel már 10 biciklit számoltam a tárolóban és képtelenség kiszedni az enyémet anélkül, hogy felborulna az összes, lehetőleg rám. Ez akkor igazán szuper, amikor csurom víz minden... A fűtéssel végképp nem értem, mi van, kb másfél hétig szuperül működött, az utóbbi pár napban meg elkezdett fura lenni és néha egyáltalán nem csinált semmit, néha hiába tekertem fel, maradt langyos,de ma pl amikor haza jöttem, tök meleg volt a szobában pedig eléggé le volt tekerve a fokozat. Tudom, rettentően izgi téma. :D Jajj, már előre félek, hogy holnap megint nem lesz jó a fűtés, én meg elfagyott ujjakkal próbálok majd festeni. :(

Az egyik óra, amit nagyon utálok, az a rajz. Amikor rászánom magam, szeretem csinálni, a tanár is elégedett, csak épp mindig le vagyok maradva és soha nem egyértelmű, hogy mit kell csinálni. Volt az ominózus szoba rajz, amiből 4-et csináltam végül, és a legutóbbi gond az volt vele, hogy csak A3-as papírra rajzoltam - csináljam újra megint. Na itt veszett el a lendület, azt hiszem... Múltkor szóvá is tette a tanár, hogy nagyon le vagyok ám maradva. Ma bevittem neki a 4 nem elfogadott rajzot, hogy (megint) megmutassam, hogy nem arról van szó, hogy nem csináltam semmit, hanem ő nem fogadta el valamiért (az elsőre pl azt mondta, túl szabályos, válasszak kevésbé rendezett helyszínt, így végül nem is a szobámról rajzoltam amúgy). Elkezdtem átrajzolni nagy méretben az egyiket. Erre oda jön, megnézi, közli, hogy miért ezt rajzolom át, miért nem a másikat (basszus, direkt megkérdeztem, azt mondta, mindkettő jó és én választok), aztán közli, hogy neki nagyon tetszik az a rajz, még ha kisebb is mint kéne, és inkább ne csináljak újat, mert ezzel is volt elég munka. Nahát. Egy lépéssel kevésbé vagyok lemaradva. :D A tanár amúgy nagyon aranyos, de baromi nehéz kommunikálni vele, ma pl 3x kérdeztem meg a rajzra hogy nem gond-e, hogy középen milyen üres, de egyszerűen elengedte a füle mellett a kérdést. És érdekes módon mindenki másképp (nagyon másképp) oldja meg a házikat, és bárkit kérdezek, tök más instrukciót kapok, vagyis úgy tűnik, a tanárnál van a gond azzal, hogy nem egyértelműek az instrukciói.

A másik ilyen problémás tanár a festés tanár. Vele lehet kommunikálni bőven (avagy "miért dolgozom lassan" című örök téma :P), de nagyon konkrét elképzelése van, egy-egy képet hogy lehetne jobbá tenni. Még mindig ezerszer jobb, mint ami otthon ment a suliban, hogy "legyen kicsit más", én meg próbáltam kitalálni, hogy mi legyen más, mert a tanárnak ugyan megvolt a konkrét elképzelése, nem mondta ki soha, mert akkor az nem az én munkám. Na itt van elég konkrét instrukció, csak épp kb lehetetlen pont azt eltalálni, amit látni szeretne, emiatt folyton azt hallgatjuk, hogy mennyire nem elégedett a feladat megoldásokkal. :P

Haha, lett fűtés... Ilyenkor mindig bűntudatom van, hogy várnom kellett volna még, vagy tényleg azért lett, mert szóltam. :P

Az említett két tanárral amúgy a másik baj, hogy a többiekhez képest is baromi sok házit adnak. A festés tanárt szerintem már mindenki nagyon utálja, ha példát kell hozni, hogy milyen szörnyen sok feladatunk van, rögtön vele kezdi mindenki a sort. :PP

A legjobb a Wordpress (a tanár nagyon aranyos, tud pár szót magyarul, ma pl nagyon büszkén mondta, hogy eszébe jutott még egy: "kellemes ünnepeket" - bár fogalma nincs, mit jelent. :D Megmondtam neki, mire mondta is, hogy tényleg, pont húsvét volt, amikor tanulta. :D), a másik az írás, bár sokszor kissé megfoghatatlannak érzem a kritikát, min is kéne változtatnom... Viszont itt legalább soha nem vagyok lemaradva és annak ellenére, hogy angol, szeretem és egész jól is megy.

A két fás óra valahol a középmezőnyben van: mindkét tanár szuper, nagyon jól tanítanak és náluk még a folyamatot is látom, hogy honnan hova tartunk. Viszont nagyon sok munka van a feladatokkal és plusz stressz, hogy lesz-e hely a műhelyben, levágom-e a kezem, befejezem-e időre, stb. Ja, amúgy a másodéves magyar ismerősöm mesélte, hogy két éve egy csaj levágta az egyik ujját, mert tök fáradt volt a műhelyben és nem figyelt. Öhm, asszem megyek aludni... :P

A csütörtöki óra szörnyűséges, viszont tényleg szükséges. :( Ez a prezentációs-kommunikációs szörnyűség, bár a héten kiderült, hogy kiscsoportban nagyon is tudok beszélni, főleg, ha felidegesítem magam, hogy a többiek baromságot csinálnak éppen. :P Szóval van most ez a kiscsoportos feladatmegoldás, hát, tanulságos volt... És még nincs vége. :P Nekünk ugye az idő a téma, amivel foglalkoznunk kell. A kiválasztott kérdés is elég nehéz, tulajdonképpen arról szól, hogy tudod beosztani az idődet, vagy hogy állsz neki a feladataidnak amikor lenne rá idő, még sem kezded el. Ismerős... ;) Viszont elég nehéz erre valami fizikai dolgot létre hozni. Múlt órán kiadták, hogy egész nap szabad foglalkozás van, de óra végére minden csoportnak prezentálni kell valami kézzelfogható dolgot - legyen akár makett, bármi, csak haladjunk (process ugye, hehe). Erre a csapattársaim bekattantak és 10 percre rá az egyik srác már el is zúzott maketoló anyagot venni. Kérdezem, hogy mit vesz... mondja, hogy balsafát. Mondo  oké, de mi van, ha a végén olyan dolgot tervezünk, amihez nem jó a balsafa? Nem baj, majd máshoz jó lesz akkor. Ó jajj... Teljesen bekattantak, hogy megy az idő és nap végére prezentálni kell valamit, én meg azon pörögtem végig, hogy ez csak kapkodás és miért nem találjuk ki előbb, mit akarunk. Végül az egyik lánnyal még ott maradtunk ketten vagy fél órás rágódni ezen a kérdésen és sokáig úgy tűnt, egyáltalán nem közelednek az álláspontok. Aztán sikerült megérteni mindkét fél motivációját és a konklúzió az lett, hogy egyszerűen másképp gondolkodunk, de mindkét megközelítésben van igazság. :) Én azt mondtam, hogy előbb csináljuk meg az interjúkat (mindenki megkérdez kb 5 embert a suliban, számára mit jelent ez a probléma - naggyon alap feladatmegoldási mód itt), aztán összesítjük a válaszokat és az alapján ötletelünk (az első ötletek vmi olyanok voltak, hogy variáljunk illóolajokkal, mert van, ami felfrissít, és akkor könnyebb dolgozni, stb - na én biztos voltam benne, hogy nekem ez nem segítene és senkitől nem fogunk még csak hasonló választ sem kapni, ezért is erőltettem az interjúkat :P). Viszont az én is elismerem, hogy a "vágjunk a közepébe" is megoldás lehet, én pl már a feladatok elején nagyon konkrétan tudom, mit akarok megoldásként látni, és ha nem sikerül elérnem, az teljes kudarc, míg a csoporttársamnak igaza van abban, hogy a keresgélés is haladás valamerre, és ha több irányt tartasz szem előtt, lehet, hogy könnyebb haladni (mint ahogy ugye sokszor beragadok egy ötletbe mert megörülök neki, hogy kitaláltam, aztán nem tudok tovább lépni amikor már kéne). De ez a rohanjunk makettoló anyagot venni csak egy látszat cselekvés, azt hisszük, hogy haladunk a feladatmegoldás felé, pedig nem, csak azt akarjuk érezni, hogy teszünk valamit.

Végül 4 tervet dolgoztunk ki nap végére, és egyik sem lett elfogadva. :) A tanár szerint túl távoli megoldások voltak a kérdésre. Részben igaza van, részben nem... szerintem megszívattuk magunkat a kérdés választással. Ami még számomra nagy tanulság, hogy csapatban dolgozni nem feltétlen valami szörnyű dolog, azaz nem azért van csapat, hogy 4 másik ember hátráltassa a munkám. :PP Okosan kell megszervezni és leosztani a feladatokat, és akkor mindenki élvezni fogja, és ezerszer jobban haladunk, mint egyedül. És a csapat pont ebbe a feladatba ragadásokban nagyon tud segíteni.
Kemény fél perces prezentációt kellett tartanom a végén, már előre kiborultam, aztán végül megcsináltam, bár szerintem elég felejthetően. Erre oda jön hozzám óra végén a coach (az új :), hogy hallotta, van némi problémám a prezentáció tartással - hát ő nem vette észre.
Nagyon kedves. :))

A fűtés határozottan nem úgy működik, ahogy kéne... lefagy a kezem és a radiátor max fokozaton is csak langyos. 11 körül meg úgyis lekapcsolják, szóval addig fűthetne rendesen. :(