Minőség

Az amúgy mindig meglep, hogy milyen munkákra mondják azt, hogy jó... Pl ma bevittem az ajtókitámasztót (amit a párom tervei alapján én csináltam meg). A párom és a tanár is odáig volt, hogy hó de szuper, milyen jó munka, és hú de ügyes vagyok, tanultam ezt korábban, ugye? Mmint mit, hogy kivágjak géppel egy fémlemezt és meghajlítsam? Nos, végül is igen, de soha nem dolgoztam ezekkel a gépekkel. Ha vágni kellett, kézzel fűrészeltem, ha hajlítani, azt is kézzel... szóval semmivel nincs több gyakorlatom, mint a többieknek. Én baromira nem voltam elégedett a csiszolással pl, de már örülök, hogy nem töltöttem vele (még)több időt ezek után.

A festés is egy rejtély, bevittem a borzasztó festményeim, és a tanár ugyanúgy korrigálja, mint azt, ami szerintem milliószor jobb lett. Ha vége a kipakolásnak, darabjaira tépem, annyira rosszak. De ez soha nem hangzott el eddig, hogy reménytelenül rossz lenne. ;)

A konklúzió igazából csak annyi, hogy tényleg össze kell csapni a feladatokat és tényleg nem a minőség az elsődleges. (Így jobban belegondolva lehet, hogy az utolsó fél órában már nem kellett volna csiszolni az ajtókitámasztót, helyette pl csinálhattam volna más feladatot, de mindegy. :P

Elkezdtem a széket, és rájöttem, hogy durván elnéztem ám az egészet. Kb dupla annyi faanyagra lenne szükségem, mint a többieknek. Pedig a tanár rábólintott. :( Mondjuk mint szék, működne, de értelmetlen ilyen masszívra csinálni. Úgyhogy két elem levágása után újratervezés. Gyanítom, hogy a héten már az iskolában alszom...